Tölgyerdő meséi

Második számú nagy kedvenc a Tölgyerdő meséi sorozat. Julia Donaldson és Axel Scheffler négy könyvből álló meséi szintén jó ritmusosak, és nagyon kedves rajzok vannak benne.

A könyvek különlegessége, hogy minden oldalon van valami apró kinyitható dolog. A róka szekrénye, a nyuszi paplanja felhajtható, és meglepetés van alatta. (Nem utolsó sorban voltak olyan igényesek az alkotók, hogy a felhajtott karton hátulját sem hagyták meg sima fehér papírnak).

A történetek elképesztő izgalmakat tartogatnak egy gyerek számára, amikor szegény fázós lábú róka nem találja a zokniját (nyugalom, a végén meglesz, de nem árulom el, hogy hol)(A róka zoknija), szegény nyuszit egyszerűen senki nem hagyja aludni, pedig igencsak fáradt (nyuszival együtt érzek)(Nyuszi álmos), és mackó, aki leveleket ír, elviszi a címzetteknek, és a végén kiderül, hogy mi van a levélben(Mackó levelei).

Sajnos a negyedik rész (Malacbújócska) még nincs meg.

9,5 hónaposan a könyv ablakocskáit már bőszen nyitogatják, a történet olyan hosszúságú, hogy bőven kitart a végéig a figyelmük. (Egyelőre a könyv bírja a négy kezes nyitogatást is)

IMG_0782

IMG_0787

IMG_0890

Tíz kiscsibe

Én a kezdetektől olvasok a gyerekeknek, általában nem érdekel, hogy mi az adott korosztálynak való könyv, inkább végigolvasok 1-2 rövidebb történetet gyerekkönyvekből.

Úgy vettem észre, hogy a pár hónaposoknak szóló autó-alma-asztal könyvek különösebben nem izgatják egyiküket sem, pár percig nézhetők, de ennyi.

Ma nagyon sokféle gyerekkönyv kapható, de bevallom őszintén én vagyok az, akit a hideg ráz a nagyon divatos, nagyon menő könyvektől. Az egyszerűséget és letisztultságot szeretem, viszont a buta, bárgyú könyveket nem. A gyerek nem hülye, csak gyerek.

Nyilván a történetek, és képek még bonyolultak nekik, de kellőképpen szórakoztatóan előadva imádni szokták.

Az első könyvek egyike volt Bob Bampton Tíz kiscsibe c. könyve a farm állataival, nagyon kedves, verses történettel. Közéjük fekve olvastam nekik először, amikor még csak a háton fekvés volt. A könyv sikerét jelzi, hogy időnként nagy, közös sírásokat tudok úgy leállítani, hogy elkezdem nekik mondani a verset. Ilyenkor kikerekednek a szemek, és figyelés van. 🙂 A mese végén tyúkanyó elfáradt, és várja a nap végét, ezt általában nyomatékosítani szoktam nekik, és finom célzásképpen mélyen a szemükbe nézek. 😀

A könyvet Bagoly Kisasszony mutatja be.

IMG_0859